35.rész /2. fejezet/ - Perrie Edwards... *Emma szemszöge*

Reggel fáradtan ébredtem, mivel Kate-tel éjjel beszélgettünk az estéről.
Sikeresen eldöntöttük, hogy imádjuk a srácokat.
Áááh!
Szerelmesek vagyunk, de úgy nagyon...
Vicces volt, de romantikus is.
A fáradtságom oka, hogy nem tudtam kialudni magam, mivel Zayn hajnali tíz órakor hívott fel, mert szeretné, ha ma este hatkor átmennénk. Okot nem mondott, de tőle ezt felesleges várnom.
Nyújtózkodva léptem ki Kate fürdőjéből, majd nyakamat ropogtatva leültem a matracra.
-Kajálunk?- érdeklődtem.
-Aha, kéne - sóhajtott fel.
-Menjünk - nevettem fel.
Felpattantunk, majd elindultunk, le, a konyhába. Kate anyukája, Grace, és Eric már az asztalnál ült.
-Jó reggelt - köszöntött Kat, majd leült a tesója mellé, és eszegetni kezdett egy gofrit.
-Jó reggel.
Én lehuppantam Grace mellé, igen és becézem, és majszolni kezdtem én is.
-Kate, szeretném tudni, hogy Harry mit szeretne pontosan tőled - szólalt meg Eric.
-Ehhez semmi közöd - forgatta a szemét válaszul.
-De...- sóhajtott, majd rám nézett. - És Emm, te mit szeretnél Louis-tól?- emelte fel a szemöldökét.
-Pont azt, amihez semmi közöd - vágtam fejbe.
-Emm, hogy csalhatsz meg?- akadt ki.
-Hát...könnyen - vigyorogtam rá.
-Hogy teheted ezt?- nézett rám szomorúan.
-Eric, hagyjál már!- nyöszörögtem.
-De...én...- motyogott.
-Na jó, köszönöm a reggelit, de mennem kell - álltam fel.
-Lou vár?- emelgette a szemöldökét Kate.
-Igen - vigyorogtam.
Elköszöntem mindenkitől, majd a táskámat felkapva kibaktattam a házból.
Lassan hazaballagtam, majd nyugtázva, hogy egyedül vagyok felmentem a szobámba.
Elővettem a telefonomat, majd egy röpke hívás után ledőltem az ágyra.

Csengetés nélkül hallottam egy bejárati ajtó csukódást, majd egy kis lépcsőtrappolást.
Eközben a hasamra fordultam és az ablak felé néztem.
Az ajtóm halkan kinyílt, majd besüppedt mellettem az ágy.
-Minden rendben?- karolta át a derekam, a hátamra feküdve.
-Persze - sóhajtottam. Felnevettem, mikor arcon puszilt.
Óvatosan feljebb csúsztatta a pólóm, mire felsikítottam.
-Juj, de hideg a kezed!- panaszkodtam.
-Sajnálom! Hideg van kint - fordított maga felé.- Melegíts fel!- kacsintott rám, majd megcsókolt.
Átkaroltam a nyakát és magamhoz szorítottam.
Hirtelen mintha bevadult volna szenvedélyesebben csókolt.

Rólam lekerült a póló, róla a nadrág. Már rendesen beleéltük magunkat, mikor megszólalt a telefonom.
Lou szitkozódott egy sort, miközben felvettem.
-Igen?- szóltam bele.
-Szia Emm! Figyelj, iszonyú nagy bajban vagyok! Kérlek, segíts!- hallottam meg Zayn hangját.
-Miben?- érdeklődtem.
-Hát, át tudsz jönni?
-Most?- kérdeztem. Tommo kikerekedett szemekkel, amolyan "Ne már!", arckifejezéssel nézett rám.
-Aha. Miért zavarok?
-Zayn, zavarsz-e?- kérdeztem vissza, Lou-ra nézve. Sóhajtva megrázta a fejét.- Nem, nem zavarsz - válaszoltam.
-Akkor át jössz?- érdeklődött.
-Érkezem - adtam választ, majd letettem.
-Mit akar?- kérdezte csalódottan.
-Át kéne mennem segíteni valamiben.
-Aj, itt hagysz?- vágta be a durcást.
-Lou?- néztem rá, de nem nézett vissza.- Tommo?- próbálkoztam tovább.- Boobear!- szóltam rá, de semmi.- Jó, akkor elmentem - léptem az ajtóhoz, majd mikor kiakartam lépni, nem tudtam...Valami visszafogott. Pontosabban két kéz...a derekamon.
-Sietsz vissza hozzám?- kérdezte, aranyosan kérlelő hangon.
-Hm...- fordultam hozzá.- Találkozzunk este nyolckor nálad - mosolyogtam rá.
-Oké - csókolt meg.
Egy pillanatra lecsúszott a tekintetem...a...a mellkasára. Te jó ég! Észre se vettem, hogy mostanában gyúrni jár....Hm...Tetszetős.
-Baj van?- érdeklődött kaján mosollyal az arcán.
-Nem - ráztam a fejem, de nem szakadt el a tekintetem.- Nincs, az ég világon, semmi, baj - tagoltam.
-Szívem - hajolt a fülemhez, mire elkaptam a fejem.
-Hm?- érdeklődtem.
-Menned kell - puszilt arcom.
-Tudom - sóhajtottam.
-Este várlak - csókolt meg lágyan.
[---]
-Mi volt olyan sürgős, hogy...- akadt el a hangom, mikor kiértem Zayn kertjébe.
-Na?- érdeklődött, majd hátulról a nyakamba ugrott valaki.
-Ugye, hogy tök szupi?- szólalt meg Kate.
-Aha - néztem körbe.
-Örülök, hogy itt vagy!- mondta Zayn.
-Miért is kellettem?- kérdeztem.
-Rendbe rakni az udvart - adott választ.
-Miért mi a baj ezzel?- értetlenkedtem.
-A terveimnek sajnos nem felel meg - tudatta velem, majd egy dobozt nyomott a kezembe.- Ki tudnád tenni, oda a felakasztott pontyvára?- érdeklődött.
Belenéztem a a dobozba, mire virágokat láttam. Sokat. Színeseket. Wow.
-Mire készülsz?- ráztam a fejem értetlenül.
-Na jó...- sóhajtott.- Áthívtam anyut, Perrie-t, meg Deborah-t - kezdte el.- Ugyan is filmezni fogunk, de előtte szeretnék valamit megtenni - nyúlt a hátsó zsebébe, mire előhúzott egy dobozt.
-Úristen!- kiáltottam fel.- Megakarod kérni a kezét?- tátottam el a száját.
-Igen, de ne kiáltozz, kérlek - nyugtatott.
-Oké-oké - válaszoltam.
-Na, akkor segítesz?- érdeklődött.
-Persze - emeltem meg a dobozt, majd sóhajtva elindultam a ponyvához.
Kikaptam egy hosszú vörös rózsa láncot, majd elkezdtem felaggatni a fára.
Hirtelen Kate pattant mellém.
-Na? - nézett rám nagy szemekkel.
-Mi na? - értetlenkedtem.
-Tommo-val..."játszottatok"?- emelgette a szemöldökét.
-Nem - sóhajtottam.- Zayn pont megzavart minket.
-Oh!- formált "o" alakot a szájával.
[---]
-Szóval akkor a film előtt lenne egy kis mondandóm - szólalt meg Zayn, majd Perrie-re nézett.- Nem is akarom húzni az időt, és türelmeteket - mosolyodott.- Tudod jól, hogy mennyire szeretlek, és, hogy mennyi mindent megtennék érted, szó szerint bármit - sóhajtott fel.- Akármikor melletted kelek fel mindig mosolyogva figyelem ahogy alszol, mert annál nincs szebb dolog az életben - mosolyodott el. Mi Kate-tel egy papír zsebkendőt szorongattunk a kezünkbe, mert mindkettőnknek könnyezni kezdett a szeme. Ez annyira szép!- Te vagy a legjobb dolog az életemben, és el se hiszed, hogy mennyire, de mennyire szeretlek - hajolt oda hozzá, majd térdre ereszkedett.- Perrie Edwards, boldoggá tennél azzal, hogy hozzám jössz feleségül?
Pezz felszipogott : 
-Igen!Igen!- nevetett fel, majd sírva borult Zaynre.
-Éljen!!- kezdtünk el tapsolni.


Mosolyogva köszöntöttem Lou-t, aki ajtót nyitott nekem, majd hosszasan megcsókoltam.
-Na mi van?- vigyorgott, bár tudtam, hogy úgy is tudja azt, amit tudok...
-Mintha Zayn még nem beszélt volna veled - nevettem fel, majd letettem a kabátomat a fogasra.
-De - nevetett fel, majd átkarolt és magához húzott.
-Zayn annyira romantikus!- kezdtem el áradozni.
Lou úgy is tudja, hogy, ha nem beszélem ki magam akkor mindenkinek az agyára megyek.
Természetesen elmeséltem, hogy pontosan mi történt - az én szemszögemből. És én lány vagyok. Tehát totál lányosan, és nyálasan beszéltem -, ő pedig mosolyogva végig hallgatott.
-Szóval, akkor jó volt - mosolygott rám.
-Igen - fejeztem be a mondandómat.
Épp egy mély levegőt akartam venni, mikor Lou hirtelen megcsókolt, majd végigdöntött az ágyon.
Ja, igen. Megígértem neki délelőtt...

34.rész /2. fejezet/ - Kate, tedd le a kecskét! *Kate szemszöge*

Köpni-nyelni nem tudtam amikor Niall kijelentette, hogy előbb randizni szeretne Amy-vel. Hát, mivel Directioner vagyok, ezért állíthatom azt, hogy ismerem Niall-t, de azt hiszem tévedtem. Eddig mindig úgy vélekedtem, hogy félénk a lányokkal szemben félénk és bizonytalan, ezért lepett meg a kijelentése.

- Ezt vehetem meghívásnak?- szólalt meg Amy.

- Igen, annak szántam. - mondta ismét visszatérve a félénk önmagához.

- Niall, ha nem változtatsz ezen a félénk és rossz csajozós dumádon, akkor lassan ott fogunk kikötni, hogy a lányoknak kell téged elhívni randizni!- teremtette le Harry a szőke srácot, akin látszott, hogy a lábujjáig elvörösödik.

- Nem, szerintem nincsen ezzel baj, nekem tetszik, amikor Niall félénk. - szólalt fel Amy.

- Köszi!- fordult Niall Amy felé.

Hát igen, tudtam, hogy összehozom őket valahogy nekem ez mindig is jól ment, büszke voltam arra, hogy még egy Directioner-nek teljesíthetem az álmát.

- Mennünk kellene. Vagyis én már egy kicsit elfáradtam, és úgy gondolom, hogy Emm, Lou és Harry is. - próbáltam célozgatni arra, hogy együtt kéne hagynunk őket, mert, ha mi itt vagyunk, az csak hátráltatja őket.

- Óóóó, igen, valóban mennünk kellene, tényleg fáradt vagyok!- bökte oldalba Emma Louis-t mire ő is kapcsolt. Harry-nek nem kellett felvázolni, hogy miért vagyunk „fáradtak” és miért „akarunk” menni, mert ő már el is sietett a kocsikulcsért. Feltápászkodtunk majd ott hagytuk a többieket, akik a nagyon jól elszórakoztatták Amy-t. Amikor leértünk a garázsba sikítozva egymást ölelgetve ugrándoztunk Emm-mel.

- Jók vagyunk!- mondta Emma.

- Mit ne mondjak minden elismerésem!- hajtott fejet Harry- Jól csináljátok!

- Tudjuk!- vágtuk rá egyszerre Emmával.

- A szerénység pedig a fő erényetek!- nevetett Lou majd odalépett és két mosolygás között megcsókolta Emmát.

Amíg őket figyeltem addig Harry mögém lopakodott és hirtelen átkarol, hiába próbált megijeszteni már csak az érintéséből is tudtam, hogy ő az.

- Megijedtél?- érdeklődött, de szerintem tudta a választ.

- Nem. - mosolyodtam el miközben megcsókolta nyakam mire felnevettem.

- Szóval ez a gyenge pontod, a nyakad?- tette fel a kérdést.

- Ha az, hogy csikis vagyok, gyenge pontnak számít akkor igen. - fordultam felé, hogy belenézhessek a szemébe, de a szemem lejjebb csúszott az ajkáig valahogy, most ahogy visszaemlékszem már jó rég volt, amikor utoljára megcsókolt.

- Kérhetek valamit?- érdeklődtem mire ő kajánul elmosolyodott.

- Mi lenne az? – villantott egy perverz mosolyt.

- Csókolj meg!- súgtam a fülébe.

- Azt hittem, hogy soha nem mondod már ki!- mosolyodtam el ismét, majd a kezébe vett az arcom majd magához húzott. Először gyengéden csókolt majd egyre jobban egymáshoz préselődött ez én ajkam az övéhez. Ez a csók olyan volt, mintha csak most csókolózunk volna először. 

- Na! Szerelmesek! Indulhatunk?- szakította félbe a pillanatot Emma, aki Louis-t karolta át és egy puszit nyomott Lou arcára, amitől még néha mindig elpirosodott.

- Megyünk!- mondta Hazza majd kézen fogva a kocsi mellé siettünk. Harry és Lou beültek előre mi Emmával hátra.

Az út viszonylag csendben telt azt leszámítva, hogy Hazza és Louis egész úton susmorogtak, ami elég furcsa, mivel nem tudom mi lehetett ilyennyire titkos. A válasz azonban a következő percben nyilvánvalóvá vált mivel, a kereszteződésben éppen az ellenkező irányba fordultak be.

- Most miért erre jöttünk?- értetlenkedett Emma.

- Meglepetés!- mondta Louis izgatottam.

- Hova megyünk?- kérdezősködtem én is.
- Titok - nevettek fel.
- Gonoszak vagytok! - sértődtem meg.

Hirtelen megállt az autó, majd a srácok kiszálltak. Már mi is ki akartunk szállni, mikor hirtelen Harry és Lou ült be mellénk.
- Csendet, mert különben baj lesz!- vigyorgott ránk Harry.
Harry Louis-ra nézett és mind a ketten ránk vigyorogtak.

Tudtam mit terveztek, és amit fejükbe vesznek, azt megvalósítják. Hazza elővett két kendőt a zsebéből, majd egyet átadott Lou-nak.

- Ha megteszitek, akkor én, megöllek titeket!- esett le Emm-nek mit terveznek a srácok.

De tudni illik, hogy nem tudunk nekik nemet mondani Emma sem tudná megtenni így belement a dologba és mind a ketten bekötözött szemmel folytattuk az utunkat. Tudtam, hogy a belváros felé vesszük majd az utunkat, mert, hallottam a kocsik zaját. Majd mikor egy kicsit csendesebb környékre értünk az autónk megállt és ajtócsapódások törték meg a csendet. Harry és Louis kisegített minket a járműből.

- Készen vagytok?- érdeklődött Lou.

- Már több mint 10 éve. – nevetett Emm.

- Akkor jó!- kuncogta el magát Harry és Louis.

Levették a szemkendőnket, eleinte még nem láttam semmit, mert szoknom kellett a fényviszonyokat. Mikor már kitisztult a látásom, akkor sem tudtam meg többet, mivel csak egy alacsony kerítést láttam, amiből lövésem sincsen, hogy hol vagyunk

- Mi a meglepi?- érdeklődtem.

- Majd meglátjátok, csak gyertek utánunk. - mosolygott Louis, aki éppen átmászott a kerítésen.

Nem kérdezősködtünk többet, mivel tudtuk, hogyha megtudjuk, mire készülnek, akkor úgysem egyezünk bele. Így mi is átmásztunk a kerítésen, mikor körbenéztem egy nagy üvegház tárult a szemünk elé, amire Emm és én is tudtam, hogy hol is vagyunk.

- Állatkert!- kiáltottuk el magunkat.- De ez nem törvénytelen?- érdeklődtünk.

- Az, de jó buli csináltunk már ilyet!- mondta Harry.

Kézen fogva sétálgattunk az éjszaka közepén az állatkertben, megnéztünk mindent, amit csak tudtunk, először a majmokhoz mentük, hogy összehasonlítsuk őket a srácokkal. Ezek után megállapítottuk, hogy a srácok nem állnak velük kapcsolatban ők dinkábbak. Láttunk elefántot, tigrist, oroszlánt na meg egy csomó madarat.

Sétálgattunk még egy kicsit, amikor megláttam az állatsimogatót, meg azt a csomó cuki kecskét, és azonnal rohanni kezdtem, és bemásztam hozzájuk, majd elkaptam a legkisebbet. A többiek csak nevettek, míg én simogattam annyira aranyos volt, mikor azonban már 20 perce ott gubbasztottam az állattal a kezemben, kicsit elegük lett belőlem.

- Kate, tedd le kecskét!- kiabált rám Emma.

- Nem! Haza akarom vinni!- jelentettem ki határozottan.

- Gyere Kate!- szólalt meg Hazza, erre letettem a kecskét, de nem mozdultam. Harry felkapott és a kezében vitt ki a karámból, én persze hisztizni kezdtem.

- Nyugi! Veszek neked, ha ez a baj!- monda Harry.

- Tényleg?- néztem rá elkerekedett szemekkel, majd megcsókolt.

Hirtelen egy idegen hang ütötte meg a fülem.

- Van ott valaki?- mondta a hang.

- Futás!- suttogtam. Perceken belül leráztuk az őrt és ismét a kerítésen másztunk át. Egy perc csend után mindenkiből dőlt a nevetés. Hazáig csak nevettünk, ami engem illet, amikor kecskés sztorimon kacarásztak akkor kimaradtam a jó kedvű nevetgélésből. Fél óra alatt otthon voltunk. Lou kitett minket nálunk, aztán Emm berohant a házba, amíg mi Harry-vel kint maradtunk. Az ajtóba megálltunk, hogy elbúcsúzzunk egymástól.

- Holnap találkozunk?- mosolygott rám Harry.

- Persze egy napig sem bírnám ki nélküled. - csókoltam meg, mire hirtelen kinyílt a lakás ajtó.

Eric állt ott és bogyó szemekkel meredt ránk.

- Ti meg mit csináltok?- fakadt ki.

- Semmit, ami rád tartozna. - vágtam vissza.

- Ki vagy és mit szeretnél a nővéremtől?- állt közém és Hazza közé.

- Szia, öcskös! Harry Styles vagyok a nővéred barátja!- mutatkozott be Harry.

- Azt mindjárt kitaláltam és nem vagyok öcskös!- nézett mélyen Harry szemébe Eric.

- Magunkra hagynál minket!- szóltam rá idegesen.

- Rendben! De Harold veled még tárgyalok!- közölte a tesóm.

Pár percig csak magyarázkodtam a tesóm miatt, majd végleg elbúcsúztam a Hazzától és lefeküdtem abban a tudatban, hogy már csak pár óra és újra látom.
- Jó éjt, kecske!- nevetett fel Emm
- Jó éjt, majom.- nevettem vissza, majd elnyomott az álom.